Kicsit úgy érzem magam, mint Carrie a Szex és New York-ban, csak velem nem cetlin szakított az ember, hanem messenger üzenetben. WTF??? Értem én, hogy a social media korát éljük, de annyit nem érdemel egy emberi lény, hogy megtiszteljük annyira, hogy face to face elmondjuk neki, hogy sorry, szerintem ez így tovább nem megy?! Ezt amúgy simán  kinéztem volna egy fiatal srácból, de nem egy egzisztenciával rendelkező 40esből. Aztán persze rá kell jönnöm, hogy a fiatal srácok sokkal érettebbek, mint 40es társaik... Sorry fiatal fiúk, hogy rosszul gondoltam, ígérem, innentől csak Veletek kezdek. :D

Nem mondom, hogy tökéletes, és felhőtlen volt a kapcsolat, de akkor sem ezt érdemeltem volna. Minden egyes alkalommal rá kell jönnöm, hgy f@szkalapoknak áll a világ.

Nem éppen ilyen bejegyzést terveztem, főleg, hogy tarsolyban van már jó pár vázlat, de ezt most muszáj volt megírnom, mert ez annyira komikus... a maga szánalmas verziójában. 

Csak hogy tisztán lássunk... én végig dolgoztam a karanténos időszak alatt, már előtte beiratkoztam suliba, és volt az ember... nehéz terep egyszerre mindenhol ellavírozni úgy, hogy minden rendben menjen... nem mindig sikerül tökéletesen, ezt tudom, azzal is tisztában vagyok, hogy ha fáradt vagyok, tudok kiállhatatlan is lenni, de! még így is volt pluszban arra időm, hogy odafigyeljek magamra minden téren is (a gluténérzékenységen felül is).

Valahol sejtettem, hogy ez lesz a vége, csak azt nem, hogy mikor. Egy nagyon kedves Barátom fogalmazta meg a legjobban "Te tornádó vagy, és végigsöpörsz mindenen, 120fokon égsz és pörögsz, és ember legyen a talpán, aki így fel tudja venni Veled a versenyt" Hát sorry mindenkitől, azt hiszem tényleg így van. De miért éljünk a posványban és az állóvízben, ha élhetünk a pörgésben is?

xoxo