Kicsit úgy érzem magam, mint Carrie a Szex és New York-ban, csak velem nem cetlin szakított az ember, hanem messenger üzenetben. WTF??? Értem én, hogy a social media korát éljük, de annyit nem érdemel egy emberi lény, hogy megtiszteljük annyira, hogy face to face elmondjuk neki, hogy sorry, szerintem ez így tovább nem megy?! Ezt amúgy simán  kinéztem volna egy fiatal srácból, de nem egy egzisztenciával rendelkező 40esből. Aztán persze rá kell jönnöm, hogy a fiatal srácok sokkal érettebbek, mint 40es társaik... Sorry fiatal fiúk, hogy rosszul gondoltam, ígérem, innentől csak Veletek kezdek. :D

Nem mondom, hogy tökéletes, és felhőtlen volt a kapcsolat, de akkor sem ezt érdemeltem volna. Minden egyes alkalommal rá kell jönnöm, hgy f@szkalapoknak áll a világ.

Nem éppen ilyen bejegyzést terveztem, főleg, hogy tarsolyban van már jó pár vázlat, de ezt most muszáj volt megírnom, mert ez annyira komikus... a maga szánalmas verziójában. 

Csak hogy tisztán lássunk... én végig dolgoztam a karanténos időszak alatt, már előtte beiratkoztam suliba, és volt az ember... nehéz terep egyszerre mindenhol ellavírozni úgy, hogy minden rendben menjen... nem mindig sikerül tökéletesen, ezt tudom, azzal is tisztában vagyok, hogy ha fáradt vagyok, tudok kiállhatatlan is lenni, de! még így is volt pluszban arra időm, hogy odafigyeljek magamra minden téren is (a gluténérzékenységen felül is).

Valahol sejtettem, hogy ez lesz a vége, csak azt nem, hogy mikor. Egy nagyon kedves Barátom fogalmazta meg a legjobban "Te tornádó vagy, és végigsöpörsz mindenen, 120fokon égsz és pörögsz, és ember legyen a talpán, aki így fel tudja venni Veled a versenyt" Hát sorry mindenkitől, azt hiszem tényleg így van. De miért éljünk a posványban és az állóvízben, ha élhetünk a pörgésben is?

xoxo

Sziasztok,

egy éve... majdnem pontosan egy éve írtam meg az első és egyetlen bejegyzésem. Hát nem kapkodtam el a második bejegyzést maradjunk annyiban. :D

Úgy indult, hogy ez majd egy jó kis utazós blog lesz. Hmm... hát tévedtem... Rengeteg minden történt, de talán a legfontosabb, hogy gluténérzékeny lettem (de jó, legalább tudom, hogy miért voltam az utóbbi 3-4 évben állandóan rosszul), így úgy döntöttem, hogy akkor ez egy kis utazós, gluténmentes életes, napi blogos kis blog lesz. Na ezt jól megaszontam. :) 

Szóval a mai bejegyzésem szóljon az elmúlt hétvégéről.

A Párommal hétvégente szeretünk elmenni kirándulni az Ő megfogalmazásában (erről majd később), és egy baráti párral közösen nyakunkba vettük a Bakonyt. Természetesen nem elvetemült módon, szimplán autóval, és nyilván azért egy kis lábmozgással (de részünkről tényleg csak kicsivel). 

Jártunk a nyirádi bauxit bányánál, egyszerűen leírhatatlan a látvány. Nagyon jól tudom, hogy Magyarország tele van csoda helyekkel, de sokszor mégis elcsodálkozom, amikor eljutok az egyik ilyen számomra csoda helyre, ahol a színek kavalkádját találom. Hoztam róla képet is, beszéljen az helyettem. 

Itt természetesen autóval voltunk, és csak gyönyörködni szálltunk ki az autóból, no meg fényképezni. 

Közel 54 kép elkészülte után tovább mentünk a Haláp-hegyre. Magunkat nem meghazudtolva, amíg lehetett autóval mentünk fel. Végül az utolsó pár métereket gyalogszerrel tettük meg, és csodálatos panoráma tárult a szemünk elé. Nem csak a kilátás volt gyönyörű, de a nyugodtság is, ami a helyből áradt. 

A túrát itt zártuk délelőttre, átmentünk Tapolcára ebédelni. Meg kell mondanom, minden egyes alkalommal félek elmenni egy-egy új helyre enni, mert ki tudja, hogyan viszonyulnak az ételallergiásokhoz. DE!!! És ez most nagyon nagy de, ugyanis egy olyan szuper helyre sikerült elmennünk, szuper kiszolgálással, pincérrel, amit nem győzök hangsúlyozni. Tapolcán a Hotel Gabriella éttermébe mentünk el, a Vízimalom étterembe. Kinn ültünk le a Malom-tónál, a pincér azonnal jött, egy végletekig kedves ember (nagyon ritka manapság az ilyen felszolgáló). Az étlap olyan mint az újság, minden egyes étel mellett az allergén információkkal, de hát ugye mi persze, hogy a Konyhafőnök ajánlatait nézegettük, ami külön táblán volt. Sajnos azon nem volt feltüntetve az allergén infó, viszont azonnal a rendelkezésünkre állt a pincér, és külön a chef-hez is bement megkérdezni, nehogy véletlenül rossz információval szolgáljon. Egyáltalán nem teher volt a számára, legalábbis nem látszott rajta. A rendeléskor szinte mindegyikünknek volt valami kívánsága, változtatása, de mindent szó nélkül azonnal megoldottak. Nagyon hálás vagyok, mert libacombot sikerült ennem grillzöldségekkel. Nagyon finom volt, mindenkinek szeretettel merem őket ajánlani, mert szerintem ritka az ilyen kiszolgálás a mai világban. 

Végül a napot a Szent-György hegyi bazaltorgonákkal zártuk. Mi a Párommal addigra már nagyon elfáradtunk, így teljesen nem mentünk fel, csak kb 85%-ig, de hát ez ilyen. Majd legközelebb. :)

Hihetetlen napunk volt, rengeteg látványossággal, finom ételekkel, és kiszolgálással. Bátran ajánlom mindenkinek, hogy próbáljátok ki. Akár a túrákat, akár az éttermet. 

Hamarosan újra jövök. ;)

Csók, Puszi

ChillOut

Sziasztok,

szeretek kirándulni, sütni, főzni, és ezt szeretném Veletek megosztani. Minden, ami kikapcsol, vagy épp megihlet.

Igyekszem mindenben, és minden napban meglátni a szépet és jót. Na persze, ez nekem se sikerül mindig, nekem is vannak rossz (olykor nagyon rossz) napjaim, de lehetőség szerint igyekszem nagyon hamar túljutni rajta, és ismét pozitívan hozzáállni mindenhez. Mindenből tanulunk, a rossz dolgokból is.

Legyen csodaszép péntek estétek!

Csók Puszi,

ChillOut